Fájjon veszettül II. - X.

make it hurt so good

hurt/comfort

szereplők: Dean Ambrose, Seth Rollins Roman Reigns

tömören: A WWE aranyfiúja nem olyan tökéletes mint amilyennek mutatja a rajongóinak, mindig a következő dózis fájdalom után vágyik.

- - -

Seth John kilépésével egy időben jött az öltözőbe.

- Kerestelek. mi olyan vicces?

- Oh, csá Haver-boy.. csak John mesélt a legutóbbi dugásáról, amit kapott.

- Tényleg, és kit kapott el ezúttal? – forgatta a szemeit Seth.

- Inkább ki kapta el őt. Még valami nehezebbet akar. Tudod mivel dolgozunk. – simogatta meg Dean a derekát, ahol még az előző kikapcsolódásuknak egyik sebhelye pihent.

Seth visszatartotta a lélegzetét az érintésre a nevetés előtt. – Jah, igaz. Egy olyan hapsi mint John? Ő nem tud egy ültő helyében megmaradni.

- Megpróbáltam figyelmeztetni.. és azelőtt meg közösen is, hogy nehogy beszéljen róla. Nem is tudom felvigyem-e Johnt vagy sem. Hiszen nemrég nagy adagot kapott.

- Szerinted, őszintén, arra a szintre? – tette fel a kérdést komolyan. – Basszus, a felében még én sem bírtam irányítani.

- Mikor időnként lökött is, cseszd meg. – vallotta meg furcsán Dean. – Emlékszel mikor szereztem egy törött bordát? Egy meccsre kellett kennem.

- Ez rossz ötlet Dean. Bármi történhet Johnnal, és jól feldühítjük a főnököket. – aggódott Seth. – Ő a kibaszott arca a cégnek. Így nem sérülhet le.

- Tudom..tudom.. majd azt javasolom, hogy beszéljen a Miz-zel. – nevetett fel Dean. – De nem tudom, a csajokért van-e oda egyáltalán.

Seth sóhajtott, majd megrázta a fejét. – Induljunk. Én kezdem a showt egy másik promóval.

- És, most ki fog közbezavarni? – kelt fel röhögve. – Én Bray-yel vagyok.

- Roman. – mondta csillogó szemekkel Seth, miközben sétáltak. – Kicsit beerősítjük, mióta visszatért.

- Mintha segítség kéne neki. – Dean körbepislantott, majd megcsókolta gyorsan Sethet. – Oké, de emeld meg a segged.

- Igenis, Uram. – viccelődött Deannel, ezt követően pedig, a Raw megnyitására készülődött. Nagyon imádta az őrült szerelmét.

Dean az öltöző felé tartott, valamilyen okból kifolyólag, ők hárman még mindig a megosztott szobát használták, mint a szimplát. Megtanulta, hogy ne kérdezzen. A műsor a tervek szerint ment, és a Shield ex tagok az öltözőben kötöttek ki, hogy végre lezuhanyozzanak, és átöltözzenek. – Szép munkát végeztél ma este, Dean. – dicsérte Seth, ahogy megtörölte az izzadságban fürdött az arcát.

- Köszönöm, mint mindig, ti is jól néztetek ki. – válaszolt Dean. – Hogy vannak a bordáid? Esküszöm, Roman spearjei egyre gonoszabbak.

- Nem is voltam olyan rossz. – morogta Roman, ahogy átvette az utcai ruháit.

- Komolyan, egy kis szúrás, tudod, nem érdekel különösebben. – próbálta biztosítani Deant. – És egész pofás showt hoztunk össze.

- Hát, egyikünk se bánta meg. – poénkodott pakolás közben Dean. – Oké, kész. – Roman egyetértett, majd elindultak kifele. Roman vezetett. – Hé, Rome? – hívta hátulról Dean.

- Na?

- Nem lenne baj, ha megállnál a szobámnál később?

- Rendben.

Seth remélte, hogy Dean nem hozza fel Johnt, ezzel is problémákat okozva. – A játékos kedvedben vagy mi, baby? – kérdezte hirtelen, miközben az anyósülés oldalsó ablakán bámult ki.

- Nem, beszélni akarok vele. – állította Dean.

- És mégis miről? – csodálkozott el Roman.

- Nem tudok várni, Rome.. tényleg. – és a nagyobbik csak elfojtotta a morgását, ahogy vezetett.

Seth is felsóhajtott, tudta pontosan, Dean miről fog beszélni. Azon gondolkozott, hogy eltéríthetné a barátját szexszel, és kikötözné, és egész éjszakára ott hagyná elnémítva. Nem, megszökne, és igazán kurvásan viselkedne visszavágásként. Elérkeztek a hotel elé, és leparkoltak. – Oké srácok.. adjatok fél órát. – szólt Roman, mielőtt még elindult volna befele. Dean Sethtel tartott a szobájuk felé.

- Dean, tényleg, jobban tennéd ha nem idegesítenéd fel még egyszer. – nézett rá mélyen, mikor elérték. – Egyáltalán John miért is a te felelősséged? – rúgta le a cipőjét, és arrébb tette a táskáját.

- Mit értesz az alatt, hogy még egyszer? Talán, csak annyit akarok látni, hogy John egy kicsit visszavesz a követeléseiből.

- Az a nagy szád, az, ami mindig bajba kever. – mondta majdnem szeretettel Seth, ahogy vetkőzött.  – Viszont, poén lehet látni John ilyen eszetlenül, ahogy akarod. Kicsit mintha vonzó is lenne.

Dean csak nevetett. – Tudtam, hogy belemész. Most már csak Romanen a sor.

Seth átkozta a saját libidóját, majd felkapott egy tiszta nadrágot. – Lezuhanyzok, Deany Maci.

- Hajrá Kiscicuskám. – mosolygott rá.

- Azt hittem, az Kiscica volt. – nevetgélt Seth a fürdőszobából. – Baszki, olyan gyerekesek vagyunk.

Dean elterült az ágyon a várakozás közben. Seth csak később sétált ki, illatozva akár a szappan, és a fekete melegítőnadrágjában. A hosszú haja kissé nedvesen lógott le a hátára, és sampon szag terjengett körülötte. – Egy fokkal jobb.

- Rendben.. most pedig fáradj ide, hogy megsimogathassam a kiscicámat, amíg várunk.

Seth csak mosolygott, ahogyan Dean mellémászott az ágyon. – Egy engedelmes kisállatot csinálsz belőlem.

Dean elkezdte Seth mellkasát vakargatni. – Tudom, hogy szereted amikor ezt csinálom. A másik csak egy elégedett hangot hallatott, ami majdnem átment dorombolásba. – Oh, igeen.

Dean felnevetett. – Tudom a kiscicám gyenge pontjait. – És próbált a mellkasára fókuszálni. Nem sokkal azután kopogtattak az ajtón. – Anyád. – ugrott ki az ágyból. – Jobb ha eltakarod magad, hátha nem ő az.

- Csak melegítőbe vagyok, hülye. – viccelődött Seth, nyújtózkodás közben. – John nagyon felzaklathatott.

- Természetesen soha. – Dean ellenőrizte az ajtó mögött állót, és beengedte.

Roman elhaladt Dean mellett, aki a széken foglalt helyet. – Oké fiúk.. Szóval miről is akartatok beszélni?

- Csak Dean. – nézett a barátjára Seth.

Dean próbált lenyugodni. – Gondolkoztál már azon, hogy rajtunk kívül legyél valaki mással?

Roman egy acélos tekintettel válaszolt. – Ki mondta, hogy nem?

- Öhm.. senki. Csak nem hallottuk, hogy bárkit is említettél volna.

- Megígértem, hogy senki nem hozok fel hozzátok.. tehát, akkor miért számítana, hogy ki mással osztom meg még az akaratomat?

- Igazából.. tudok valakit, aki akarna.

- Dean! – Roman közel volt az üvöltéshez. Felállt, hogy lenézhessen a kisebbre. – Mit mondtam mikor elkezdtük? – Morgás is keveredett a hangjába. Seth megriadt Romantől, pedig nem is őt célozta a haragjával. A Samoai csak egy kicsit..heves volt néha. Pont erre figyelmeztette Deant.

Dean szíve ki akart szakadni a melléből. – Nem mondtam el neki a neved.. esküszöm.

- Hogyan jött egyáltalán szóba? – tette fel a kérdést Roman.

- Ugyanolyan ízlésük van a fájdalomhoz, mint nekem..mindig csak nehezebbet keresnek. Olyan ez nekik mint a drog. Meg.. sokat sztorizgattunk.

- Kicsoda?

- John.

- De melyik John?

- Á.. Cena.

Roman csak felröhögött. – Na látod, ez jó vicc volt.

- De nem.. egy igazi gyötrelemágyas.

- De annyi gátlása van.

- Biztos vagyok benne, hogy ki tudnád küszöbölni.

- Hmm. Át kell gondolnom. Ha belemegyek.. akkor mindig bekötött szemmel fogunk indítani. Kezdésnek, nem szabad tudnia, hogy én vagyok az.

- Meg tudom kérdezni, de kétséges, hogy megtudja.. ha valamelyikünk ott lenne?

- Majd én szólok.

- Azt hiszem, ennyi.

- Szóval, semmi szórakozás.. gondolom, kettőtöknek kell egy kis szünet.

Seth szívesen játszott volna, de kicsit nyakatekertnek érezte, ahogy Roman feldolgozta. – Ha beleegyezel.. Dean és én is nézhetjük? – kérdezte óvatosan.

- Meglátjuk. Talán csak rövidtávú lesz.

Seth bólogatott. – Oké. Éjszakát Roman. – Észrevette volna, ha Dean akarta volna őt.. szólt volna.

- Éjszakát fiúk. – Roman fel is állt, majd kitessékelte magát. Dean ellenőrizte az ajtót, mielőtt még levette volna a pólóját. Különféle hegek díszítették a mellét és a hátát. Visszajött, és csatlakozott Sethhez az ágyon.

Seth megrázta a fejét, ahogy Dean mögé nézett. - Alkalmanként szeretem a fájdalmat, baby. De még mindig nehezemre esik megérteni azokat az önként vállalt sebeket rajtad.

- - -

Sziasztok!

Tudom, tegnapra ígértem, csak lusta voltam, plusz nincs mindig kedvem vagy hangulatom ezt fordítani, de végül is összejött. Nagyon szeretném a blogot kicsit szélesíteni, de jelenleg csak ezzel egyel szeretnék foglalkozni. Persze közkívánatra természetesen bármi megtörténhet. És nem felejteni, szurkolni az érettségizőknek, és lustulni a szünetben!

Ölel, és várja a visszajelzéseket

Niki